Megrágott maradék

Egyharmada megvan, a második harmad meg épp, hogy nem sikerült. :) Jó lesz, meglesz, szép lesz, én meg ettől az egyharmadostól is boldogabb kétharmados boldogságú, aztán meg egy egész háromharmados öröm tulaja leszek. :))

Tanulás helyett, ma irány a főváros. Uport kísérem, hadd autózzon a seggem majd 400 km-ert, neki meg hadd legyen társasága. :) Amúgy tisztáztam vele egy ideje már, hogy mi az álláspontom, ha nem értette, vagy reménykedik az az ő baja, én világos s egyértelmű voltam. Szóval ez most így megfelel nekem, ha neki nem, akkor majd jelzi. Én nem hiteget(t)em, részemről ez csak barátság...

..."ha szabad, ha nem... :-* :-P!"

Amúgy meg a remény hal meg utoljára, de erről már nem én tehetek...

...és akkor is, ha London épp Európa ügyeletes szemetesládája..

                 "A fíling itt maradt és a könnyed
                 Hideg pára már csak az égen;
                 London felett azt nézem.
                 Azt az órát megvehettük volna,
                 Ráírhatnánk a képeslapokra,
                 Hogy szétszóródtunk morzsamódra
                 Mielőtt még összejöttünk volna

                          Elutazunk ketten Angliába???

 

Azt hiszem a fesztiválos beszámolóim egyre kurtulnak. Pl. kimaradt az is, hogy találkoztam Batával. Két éve kerek egy hetet voltunk együtt, aztán közös megbeszélés alapján eldöntöttük, hogy köszönjük egymásnak az együtt töltött időt, de nem folytatjuk. Fizikai kontaktus, mármint komoly, avagy konkrét nem volt köztünk, de ezt itt is taglaltam. Kezd mentegetőzésnek hangozni, holott arra aztán semmi okom. :) Szóval no, akkor az az egy közös hét nem nyerte el a tetszésünket, utána még találkoztunk párszor, persze az egész véletlen volt, soha semmi megtervezett. Mostanában sűrűn futok össze vele, mindenféle helyeken... Egy városban lakunk (ő már csak félig lakik itt), és mégsem itt, hanem Szegeden, meg kb. 50 km-re a másik irányba egy faluban találkoztunk. ...és valahogy a fene se tudja, hogy miért, de nem hiszem, hogy ezek már csak puszta véletlenek, lehet hülyén fog hangzani, de sorsirányitott dolognak vélem őket. A másik opció, amivel magyarázni tudnám, hogy miért indított el bennem különböző gondolatokat legfőképp "mi lenne, ha.." kezdettel, az a görcsös valakit akarás, persze ez egyben az unszimpatikusabb opció is. Egyébként semmi komolyat nem érzek, csak kicsit furcsállom magamtól ezeket a rá irányuló "mi lett volna, ha"-kat... Aztán pasitéren akad egyéb szemezgetnivaló is a fesztiválidőből. Találkoztam egy jóképű fekete hajú pasassal, aki állítólag német volt. No ha valóban, akkor rácáfol a minden német szőke sztereotípiára.  Kinéztem magamnak, annak ellenére hogy öltözködésre inkább fázós strandolónak tűnt, mint fesztiválozónak. Nem is kellett menni, jött hozzám ő...  Szólt, de nem értem belőle egy kukkot sem, mikor visszakérdeztem, akkor meg: "I'm from Germany. I don't understand you!" (vagy legalábbis valami ilyesmit) Amikor lefagyva bámultam rá, hogy basszus erre mi az eget mondjak, főképp angolul, nekilódult és folytatta: "I'm huszonkettő három years old!" No itt meg végképp lefagytam, mi közöm hozzá, hogy ő 22-23 éves, vagy hogy jön egyáltalán az egész ahhoz, amit előzőleg mondott.. Miután otthagyta a kukát, azaz engem, mindjárt eszembe is jutott, hogy mit kellett volna mondanom/kérdeznem tőle, sőt mindez angolul. "Do you have a girlfriend? No? In this situation: Do you understand this language?" No szóval gondolhatjátok, hogy a csók helye ezután van/lett volna. Egyébként meg vállalom nyilvánosan is, hogy nyuszi vagyok, amiért végül mégse vettem a bátorságot és mentem oda hozzá. Egyébként szinte minden Magenta érkezésének napján történt, előtte se híre, de majdhogynem hamva se volt egyetlen hímnek se, aki úgy igazán bejött volna, erre hirtelen a nyakamba szakad a fesztivál összes valamirevaló kínálata. A Harmon-hasonmás is ezen a napon örvendeztetett meg, őt másnap is láttam, de valahogy már nem ugyanaz volt, elmúlt a "rajongás". Semmiből jött, semmivé lett. Aztán még láttam őt is csütörtök kora este. Á, komolyan szavakat alig találok arra, hogy mennyire jóképű. Volt egy gyenge utánzata is, ő e. Aztán másnap délután összeakadtam egy angol nővel együttesen közlekedő adonisszal, és ha már lúd legyen kövér, ott termett egy másik pasas is, aki inkább volt fura szerzet, mint jóképű, de valami nagyon megfogott benne. Egyébként ennyit a másik nem tagjai közt tett kalandozásaimról, azaz inkább álmodozásaimról, ugyanis tettek azok nem voltak.

Ui. Találkoztam nem is egyszer azzal a névtelen egyáltalán nem adonisz, sőt inkább csúnyácska pasassal is, akivel tavaly első nap barátkoztam össze, és akit G. miatt ejtettem a kellős listáról, no idén visszavettem volna rá nagyon szívesen, ha nem lett volna nője, de volt... A jobb sarokban, a tavalyihoz hasonlóan ez sem előnyös, bár gyanítom, hogy róla olyat nem is lehet készíteni. Jövőre elvileg elárulja a nevét!

Volt egy, illetve két egészen érdekes véleménycserém. A nagybácsim egyik legjobb haverjával, Flóra é'sapjával és magával Flórával. Az elsőben arról akartak meggyőzni, hogy nekem jogra kellene továbbmennem, mert van hozzá eszem, meg mert az jó szakma, s 30 évesen se leszek még elkésve semmiről se, mi az az 5 év tanulás? De, basszus még azt se fejeztem be, amit elkezdtem, minek nekem egy második diploma, mikor az elsővel is kitörölhetem? Minőségi oktatás az sehol sincs, aztán majd egy halom elvesztegetett idő, pénz, tanulás és idegeskedés után ott állok pályakezdőként, mindenféle munkatapasztalat nélkül... Szerintem baromság lenne, mondjuk Flóráék is egyet értettek vele. Jogra úgy érdemes menni, ha nem második diplomaként akarjuk, hanem elsőnek és szívvel lélekkel meg időre fejezzük, csináljuk. A második két színteres véleményezés azzal kapcsolatban alakult ki, hogy mennyire rá vagyok esve arra, hogy megtanuljak angolul. Hisz biztos azért akarom, hogy többnek érezhessem magam, mert a kisebbségi komplexusom még mindig burjánzik odabenn, meg minek nekem az, ha semmi értelme, manapság már mindenki tud angolul, így semmi hasznom nem lesz belőle. Hát szerintem meg pont, hogy lesz. Az épülésem nem lehet haszontalan. A megszerzett tudás sosem az. Ha egyéb haszon nem is világlik ki belőle, akkor is könnyebben nézhetek utána dolgoknak, nem kell feliratokat olvasgatnom, és ha munkavállalásnál megkérdik megy-e az angol mondhatom, hogy igen. De ez utóbbi amúgy divat, legalábbis Flóra szerint, hisz valószínűleg meg se kell szólalnom angolul, csak jól hangzik, ezért kell. Meg ugye ennyi munkanélküli közt legyen még valami, ami segíti a könnyebb szelektálást... Hát mondanak, amit akarnak én megyek a falnak, mert úgy vélem hogy nem akarok jogász diplomát, angol nyelvvizsgát meg igen. ...odáig jutottunk, hogy ezzel szerintük nem is sok baj van azon kívül, hogy a dolgok prioritása q***ra nem jó.

Tegnap Dédé mondott egy olyat, hogy Zádok mostanság minden hétvégén részeg, ami nála nem volt nevezhető bevett szokásnak. Ez most ugye nem kapcsolódik hozzám? Szeretném hinni, hogy csak beleképzelem magam a dolog közepébe, holott nem vagyok én senki se abban a történetben... 

Mondjuk az meg talán az előző ellenkezőjét adja, vagy épp az előzőt bizonyítja(?), hogy rámírt, és üzeneteztünk,  sőt egy születésnapi köszöntést és megköszönést is lebonyolítottunk egy kommentháború keretein belül. 

   ...és igen, kémkedni nem szép dolog, de ezt

   találtam. A FB már megint telibe tudja...

Közel lenni csak te tudsz!

                      
                       Végül is mindegy is
                       Tudtam, hogy nem is jössz
                       Este csillag voltál
                       Nappal meg fecske
 
 

Esős időben meg közel jöttél!

Azért félelmetes, hogy mennyire tisztán érzem, és persze most nem a kézzelfogható távolságáról beszélek, hanem a láthatatlan közelségéről. 

                 "Van egy evolúciós késztetés, hogy adjunk a barátokra

                  és a rokonokra. És van egy evolúciós késztetés, hogy mindenki

                  másra szarjunk. Ha össze-vissza szeretnénk mindenkit, akkor

                  nem működnénk..."

..és én azt hiszem, hogy elkezdtem egy kicsit nem működni, kicsit túl sokakat szeretni, persze nem úgy csak amolyan nagyon kellesz féle akarást szeretetként értelmezve, veszélyesen beleakartam látni minden hosszú hajú hímbe valami szépet, valami kisugárzást, kudarcba fulladt egy az érzelmeimmel való gazdálkodás volt. Még ennyire sosem borult el az agyam, még ennyire sosem voltam céltalanul görcsösen kereső, persze célirányosan már igen, de ez most nem ez a féle volt, hanem az előbbi.. ...és, akkor jöttek a meglepetések. Kezdődött egy Kiscsillag közben észlelt Harmon-hasonmással, majdnem fél óra kellett míg rájöttem, hogy miért hasított belém annyira nagy akarás a rövid haj ellenére is. Ez egy ilyen izé, meg baromság, meg már fel kéne adni dolog, de valahogy a hosszú haj majdnemhogy feltétel, de legalábbis előny. Aztán, ha az ember tovább lát az orránál, akkor meglátja a"méhkaptár" sapkás alakot, a szövegíró pasast, és színpadon a vézna (kifejezetten hátrány) énekest, és valami megragad, és nem érted, de mégis ott van. ...meg a hosszú hajú adonisz mellé beáll valaki aki addig nem is tetszett, csak a megjelenésben képviselt stílusa és elkezd jobban tetszeni, mint a mellette álló. A tetszésnek kisugárzás a lelke, és mindenkinek kell adni egy esélyt, mert mi van, ha a herceget azért hajítom ki a lánykérők listájáról, mert éppen aznap rövidült meg a haja? ..és útközben volt időm rájönni, hogy Baldó nem a hosszú haja miatt kell, nemes egyszerűséggel nem tartom szépnek, de a kisugárzása jóképűvé avanzsálta a szememben. Emlékszem a legeslegelső gondolatra a kinézetével kapcsolatosan "Vézna, és alacsony, de van benne valami. De mi?" ..és innentől kezdve ráépítettem, és jóképű lett, elfelejtettem a legelső viszont legfontosabb benyomást, és tévesen indokoltam meg. Csak a kisugárzás, csak az számít! Van még férfi a Nap alatt, ahonnan az előzőek jöttek, onnan egyszer jön majd egy új, aki marad is. :)) 

Nulladikként egy fantasztikus napot zártam. :))) Eszméletlen jó volt, szavakat is csak alig-alig kaparhatnék rá össze. Rajongó lettem. Russkaja rajongó. :))

Bővebben máskor, most irány vissza élményeket gyűjteni. :))))))