Valaki szabadítson meg magamtól!
2012. Jan. 22, vasárnap 21:24
Nevetségesnek érzem magam, magam előtt... Az esély adva van, illetve mondva van, hogy adva van, csak azt nem tudom, hogy tényleg megadtam-e, vagy előre eldöntöttem, hogy mi lesz a vége, folytatása, közepe, szóval hogy még sincs esély, csak úgy tűnik, hogy van... Váltakozik bennem az akarom és nem akarom, annak ellenére, hogy igent "mondtam"... ..és nem javít a helyzeten, hogy kérdezgetik, hogy most mi van (mikor még én se tudom), hogy ő ki is és az se, hogy vannak akiknek úgy érzem, hogy elszámolással tartozom (Jázon, Flóra meg ő), holott nem is (utóbbinak talán mégis)... Mondjuk azt meg meg se akarom fejteni, hogy miért kezdtem el a kiutat keresni meg a hideg friss vizű patakokat, ahol tisztára moshatom magam... Hiányoznak belőlem azok az érzések, amiket idealizáltam... Hiányoznak belőlem azok az érzések, amiket azt hittem, hogy majd érezni fogok, de mégsem éreztem... Úgy érzem (és ezt nem terveztem, csak jött), hogy ennyinél nem mondhatom, hogy "hoppá, bocsi" meg "mégse, mert nem tudom, hogy tényleg akarom-e" és mert ennyi után egyszerűen nem, hogy nincs jogom ilyeneket mondani, hanem egyszerűen "etikátlannak" érzem...
"Én belülről fázom!"
Kislány, néha legalább magadat érthetnéd!
Igazából ezt az egészet kitörölném innen is, meg a fejemből is, de már csak azért sem...
[HIBA] Hiányzik a bejegyzés címe.
2012. Jan. 20, péntek 01:24
Az az igazság, hogy rettegek attól, hogy az igényeim és vágyaim végre egyszer fedhetik egymást...
"Tépik egymást a farkasok,
üldöznek démonok.
Baj van az agyban."
A rókát még nem forgatják nyárson, de nagyon szeretné...
Még mindig nyűgös
2012. Jan. 19, csütörtök 22:59
Kialudtam egy-két dolgot magamból.
Ne nézzél, sörözzél!
2012. Jan. 17, kedd 23:32
Holnap koncertre megyek. Olyan dögös leszek, hogy ihaj. :) A szerelést már kiválasztottam, és khm még a szavam is elállt. :) Ritkán fogalmazok így magammal kapcsolatban, de most kénytelen vagyok. Csabád majd csak néz, hogy mit mulasztott. :))) Még valami frizurát kellene lőni, ámulatba ejtőt. A sminkkel nem lesz gond, hét nyelven fog beszélni. :)
Valaki egészen más meg lehet megkapja azt a már régen és jól megérdemelt esélyt...
If I were a swan, I'd be gone
2012. Jan. 15, vasárnap 22:50
Erről az új örömről annyit, hogy már nem az, mondjuk bánattá se fejlesztette magát, mert nem estem hanyatt, csak orra, és rögtön fel is álltam. Nem értem, ez a mostani üzenetváltás története majdnem kiköpött mása, annak a hónapoknak ezelőtt Mikhál és köztem lezajlottnak. Találkozni akart leráztam (ez az előzőből kimaradt), ráírtam hogy tegyünk még egy próbát, igenelt (mosolygós emotiokonok kíséretében, az előző minimalistább volt), aztán a hely és idő kombinációra jött a határozatlanság meg a még majd fixáljuk (legalább nem hagyta az egészet az én meglátásomra, hogy hallgatás beleegyezés-e vagy sem), a lefixáljukra meg a semmi. Talán jobb is. Mit kezdtem volna egy Mikhál second editionnel? :-P A lényeg, hogy nem keseredtem el. Azt majd akkor fogom, ha két szék közt a padlón találom magam... De ez ugye nem történhet meg. :) Még az egész előtt lezajlott bennem, hogy nem is akarnék találkozni vele, aztán a talán mégis. Elsőre ugye eleve nem tetszett az indítása: "lerántlak a szögről", meg ugye miért én menjek és nem ő jön. Hajnal volt, fáradt és álmos voltam, akkor épp semmihez nem volt nagyobb kedvem, mint lefeküdni aludni. Aztán a második minek is akarom hullám akkor jött, amikor belegondoltam, hogy a 3 legjobb barátját ismerem (mindükről esett is már szó itt a blogban), és mindhárom igencsak fura szerzet. Pl. Andor minden nőjéhez odaköltözött már az első randi után. Elfelejt hazamenni, ott tusol, ott alszik, ott eszik a nőnél, és csak órányit vagy még annyit sem tölt otthon. Volt neki egy 60 kilométerre élő barátnője (országhatár is volt kettejük közt) A reggeli legelső busszal járt haza, hogy beérjen munkára, de akkor sem hagyott fel ezzel a rögvest odaköltözik hozzá hozzáállással. Ennek a heppjének a mellékága, hogy a zenészekre is folyton ráakaszkodik. Operatőr, így van bejárása a színfalak mögé, ahol hozzátapad a hírességekhez. A nyáron pl. Beck Zolit untatta,
itt írtam is róla. A másik heppje, hogy egyetlen saját gondolata sincs. Egy idő után épp ebből kifolyólag körbe forog a lemez, és indul ugyanaz elölről. Egyébként vicces és érdekes figurának tűnik, de csak addig míg ez ki nem derül róla. A második haver Gnor. Róla azt kell tudni, hogy komolytalan. Rendszerint, sőt egyfolytában nevet, komolyan nem is lehet vele beszélni. Az összes neten fellelhető pornót letölti. Több pornót nézett meg, mint én filmet egész eddigi életemben. A vele való kommunikáció 70%-ban szexcentrikus és perverz, a fennmaradó 30% tartalmát meg a számítástechnika berkeiben kell keresni. A harmadik barát Ferenc, aki egy elkényeztetett kölök. Örökbe fogadták, és aztán szépen elkapatták. Most is az anyja pénzeli, valami minimális pénzforrása vagy van, vagy nincs. A póker és valami netes játék körül forog az élete. Egyébként 8 osztályt végzett, bár a szellemi képességei simán egyetemi szintűek, csak az akarata nem (volt sose) az. A bulikban a tömegben úgy áll, mint valami oszlop, aztán meg megjegyzi, hogy "Jó buli volt", amire nekem rendszerint kimondatlanul ez a reakció jut eszembe: "Igen, szerintem is, de rajtam látszott is, hogy élek közben!" Három ennyire "extravagáns személyiségű" egyén mellett nem tudom elképzelni, hogy ő milyen lehet eredetiben, kis esélyt látok rá, hogy átlagos legyen, és persze a nem átlagost sem feltétlenül jó vagy rossz értelemben gondolom Csabádról. Érdekelt volna, hogy milyen, de ha ő nem akar megmutatkozni, én akkor sem török össze. :)
Viva la pasik
2012. Jan. 15, vasárnap 16:26
Hát a mámból randi híján "elsősegélyt" nyújtó nap lesz. Vészhelyzet van, az optimizmusom kimondatja ez mellé azt is, hogy most épp másnál...
You know the sun is rising slowly
2012. Jan. 14, szombat 20:19
Most éppen nem merülnék, a felszínen meg nem háborog a tenger... :)
Hey, You :)
2012. Jan. 13, péntek 10:00
Ijáijáó, csípem a lényegretörő kérdéseket, pl. ha azok egy ilyen előzményű -mindjárt mondok példát is- konverzáció "utózmányaként" hangzanak el:
Előzmény:
F.* - Nem ugrasz el? :))
N.** - Hogy találtad ki, hogy nem? :-P Ugorj el te! :)
F. - Hol laksz? :)
N. - X országban, Y városban, Z környéken csak hogy konkrét maradjak. :-P
Utózmány (két héttel később):
N. - Mivel az én ugrok, te ugrasz nem működött, mi lenne ha egyszerre csinálnánk?
F. - Mikor és hol? :)
Szóval most az van, hogy találkozunk. :) Basszus mára már beterveztem valamit, de.. de.. de.. csak bírjam ki, hogy ne holnapot mondjak, mert hulla leszek. :-P A vasárnap az jól hangzik és nincs is annyira a küszöbön, mint a szombat. :)) Erről pont két hete akartam/akarok írni, de most jött el, hogy már muszáj is... :-P
Szép napot, kislány! :))
* F., mint férfi és mint Csorád.
** N., mint nő és mint Pamflet.
Felvétel indul(t)
2012. Jan. 13, péntek 09:52
Nem leszek kevésbé mazochistább, ő meg felnőttebb/normálisabb/komolyabb/értelmesebb (lehet válogatni, hogy "és" vagy "vagy").. Ez kettőnk közt mindig ez a beteges... -mondanám, hogy függés lesz, de- inkább nem mondok semmit. A néhánál többször kellene nemet mondanom, például mindig. Hogy miféle utolsó gondolat vett rá arra, hogy elfogadjam a hozzá való meghívást, azt még most is keresem. Üres ház, kettesben. Szóval minden adott volt hozzá, hogy kedvére terrorizálhasson, és én mégis hittem benne, hogy ha meg is teszi, nem ilyen mértékben fogja. A végén lerészegedett, én csak becsíptem. Ott aludtam (nem önszántamból), 
nem történt semmi olyasmi. Viszont a fenekem remeghet, mert arról amiről azt hittem, hogy nincs a birtokában, nagyon is ott van. Sőt azt is hittem, hogy a személye híján van a találékonyságnak, de tévedtem, vesztemre. Fura volt magamat (kívülről) látni, őt már kevésbé, még anno belevéstem a retinámba...
Jó reggelt, kislány!
Január második napja
2012. Jan. 5, csütörtök 20:25
Kedden Karináék helyett végül egy rögtönzött elvileg scrabble-estre Zádok, Flóra és Kál társaságát vettem igénybe. Nagyon nem volt kedvem egyedül lenni, így először riasztottam Flóráékat, akik nemmel feleltek, aztán Zádokért nyúltam. A végén úgy alakult, hogy mindhárman eljöttek. :) A scrabbleből sokáig nem volt semmi, mert beszélgettünk, meg a 4 az amúgy is sok hozzá. Mondjuk főleg Kál beszélt, aki anno nagyon jó barátságban volt Fevel. Nem is mondtam, hogy mostanság kötötte be a barátnője fejét. Furcsálltam, de nem hatott meg a dolog. Még emlékszem, amit 7 évvel ezelőtt 28 évesen mondott, hogy neki nem kell senki aki számonkéri és várja haza. Azt is nehezen tudtam elképzelni, hogy valaha évekig tartó kapcsolata lesz, azt meg még kevésbé, hogy egyszer majd valakit feleségül is vesz. Most megtörtént. Kál szerint (mondjuk így utólag szerintem is logikus) egy ilyen Fehez hasonló mélyen hagyománytisztelő nagy magyar nem tartana csak úgy ukmukfukk esküvőt, főleg nem télen, hacsak az ara nem friss állapotos. :-P Szóval gyanús, hogy lesz egy kis Fe is nemsokára. :) Ami ettől is érdekesebb, és egy ezidáig előttem rejtve maradt infó, hogy ő annó megjárta a háborút, az igazit. Nem csak úgy tartalékba ment, hanem lövöldözni. Elvileg erről nem beszélt soha, mármint nem tagadta, hogy megjárta, de sosem részeletezte az ott történteket, és csak egyszer bukott ki belőle egy mondatnyi: "Ha a vér egyszer a kezedhez tapad, azt már se víz, se semmi nem mossa le!" Részéről ennyivel lezárta, mondjuk megértem hogy nem tépegette folyton a sebeket, az átélt szörnyűségeket, csak azt nem értem, hogy hogy tudta feldolgozni (legalábbis látszatra), ha nem beszélte ki magából. De hagyjuk is ezt mielőtt még mélyebbre merülnék benne, amit elég konkrétan meg is tettem a napokban, amikor a temető előtt egy katonai teherautóból 15-20 katonát láttam kiszállni fegyverekkel. Gondolom egy társuk temetésére jöttek díszlövést leadni, de ettől még nem voltak kevésbé rémisztőek a számomra. Főleg, hogy határozottan úgy érzem, hogy jó időben születtem ahhoz, hogy megéljek egy harmadik világháborút. Topic off. Szóval beszélgettünk, meg pusztítottuk az alkoholt. Megittam két pohár bort, és ugyanabból a pohárból két csokilikőrt (házi volt, de rávert egy jó nagy kört a boltiakra) is. Szóval nem apróztam el, főleg az utóbbit, ezzel az erővel a bort meg korsóból kellett volna innom. :) Egész szép kis kedvem kerekedett belőle, előtte se volt kevés. :) Aztán Flóráék leléptek, és kettesben maradtunk Zádokkal. Scrabbleöztünk, mindkétszer én nyertem. Nem is részletezném... :)
